Amit a burkolatokról tudni érdemes
Mint ahogy előző cikkünkben írtuk, a megfelelő burkolat kiválasztása igen fontos szerepet játszik otthonunk légkörének kialakításában. De melyek is azok a különbségek, amik alapján megkülönböztetjük az egyes burkolatokat?
Vörös vagy fehér agyag? Kőporcelán burkolat?
A vörös agyag viszonylag porózus, durvább szemcséjű anyag, jellemzően csempét, beltéri padlólapot állítanak elő belőle. A fehér agyag a vöröshöz képest finomabb szemcseszerkezetű, kevésbé porózus anyag. Mivel maga a fehér agyag ritkább, mint a vörös agyag, így ebből a típusú alapanyagból általában magasabb árfekvésű padlólapokat gyártanak. A harmadik kategória a kőporcelán, vagy, ahogy a köznyelvben elterjedt, a „greslap”. A gránit őrleményhez különböző anyagokat keverve érik el a kívánt alapanyagot. Ez az egyik legkedveltebb alapanyag, mivel nagyon kedvező kopásállósággal és fagyállósággal rendelkezik. Létezik belőle natúr és anyagában színezett, illetve mázas és máz nélküli kivitel is.
Felhasználási területét tekintve beszélünk csempékről és padlólapokról
A gyakorlat alapján a csempe való a falra, a padlólap pedig a földre. Manapság sok gyártó készít olyan padlólapokból álló szériákat, melyeket falra és földre egyaránt rakhatóak. Csempét azonban soha ne rakjunk padlóra, mert nem rendelkezik kopásálló réteggel és még könnyen el is csúszhatunk rajta.
Vannak, akik szeretik megkülönböztetni a fürdőszobai és a konyhai burkolatokat, azonban ez sok esetben nem szempont. A csempe szempontjából gyakorlatilag csak a dekor elemeken múlik, hogy az adott lapot milyen helyiségbe rakjuk. A padlólapokkal kapcsolatban azonban egy kicsit komplikáltabb a helyzet, hiszen más igénybevételnek van kitéve a konyha és más a fürdőszoba. Itt a kopásállóság szempontjából tudjuk megkülönböztetni a lapokat (erre a következő részben bővebben kitérünk), de elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a világosabb lapok jellemzően jobb kopásállósággal rendelkeznek, mint a sötétebbek.
A burkolatok kopásállóságát hazánkban az úgynevezett PEI fokozatok alapján szokták meghatározni
PEI I: ez a legalacsonyabb fokozat, gyakorlatilag a csempéket jelöli, nem alkalmas járófelületre
PEI II: a lakás kevésbé igénybevett részeibe (ahol csak mezítláb vagy puha talpú lábbeliben járunk) rakható
PEI III: a lakás olyan, közepes igénybevételnek kitett helyiségeibe rakható, ahol normál talpú cipőben járunk. Előszobába és konyhába nem ajánlott.
PEI IV: magánlakás esetén előszobába és konyhába kimondottan ajánlott
PEI V: közületi felhasználásra (például irodák, üzletek, éttermek) is alkalmas lapok
Fagyállóság szempontjából a burkolatok két részre oszthatóak
Kültérbe kizárólag fagyálló lapot szabad burkolni. Azonban ez még nem minden, a lapon kívül még számos egyéb feltételnek kell teljesülnie. Vízszigetelés, flexibilis ragasztó és flexibilis fugázó alkalmazása szükséges ahhoz, hogy ne kerüljön víz a burkolat alá. Amennyiben ugyanis a rétegrend valamely eleme kimarad vagy nem megfelelően teljesül, a kivitelezési hiányosság következtében a víz könnyen beszivárog, és a lap felpattogzik. Beltérbe burkolhatóak a már említett kültéri lapok, és a kisebb igénybevételekre tervezett beltéri lapok is.
Csúszásmentes burkolatokkal a biztonságos otthonért
Közösségi felhasználás esetén sarkalatos szempont a burkolatok kiválasztásánál a csúszásmentesség. A katalógusok jellemzően R-skálán jelzik a csúszásmentességi fokozatokat, melyek a következők:
R9: normál felhasználásra javasolt (előszoba, lépcsőház, üzletek)
R10: fürdőszobák, uszodák zuhanyzóiba, vagy akár kisebb vendéglátó ipari konyhákba javasolt
R11: fokozottan csúszásmentes helyiségekbe, nagyüzemi konyhákba vagy mosodákba javasolt
R12: azok a maximálisan csúszásmentes lapok tartoznak ide, melyeket ipari konyhákba vagy üzemekbe javasolt burkolni
Összefoglalva az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a színén, stílusán kívül rengeteg egyéb szempontot figyelembe kell vennünk a megfelelő burkolat kiválasztásakor. Szerencsére ebben segítségünkre vannak a fürdőszoba üzletek, szalonok szakképzett értékesítői.